„A csillagok fényesek, mégsem vetélkednek a napvilággal.
Tanulj meg szerényen tündökölni, mert ez az emberi.
Ami kevés, az senkit sem bánt: mérsékli az irigységet, lecsillapítja a féltékenységet, fékezi a dühöt, a gúnyt, a gonoszkodást, és egyúttal megakadályozza a saját kimerülésedet is. Aki folyton világít, fogy az olaja; a csonkig égett gyertyát a szemétre hajítják. Ügyelj, hogy fényed ne vakítson el senkit: se másokat, se önmagadat.”
(Tatiosz: Tündöklés)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése