„A Mór megtette kötelességét, a Mór mehet!”
Avagy következzen a szólás huszonegyedik századi magyarázata:
A fehér főnök parancsol a „Nigernek”, aki jó beosztott révén
csatákat nyert emberáldozatokat nem kímélve, főnökének a dicsőségére. Ezért a
Mór megkapta jutalmát, egy fehér nőt feleségnek.
Ám a fehér nő, miután kielégítette kíváncsiságát, ismét
vonzódni kezdett a fehér fajtársaihoz.
A Mór iszlám szokás szerint halállal büntette a megcsalást,
csak egyről feledkezett meg, tudniillik a főnöke kereszténységéről, aki a fogat
fogért elvet alkalmazta.
Ma a multik korában rengeteg „Niger” mérnök végzi áldásos
tevékenységét, megalázva embereket, áldozatukat nem kímélve, sorsukat eldöntve.
És íme, az új világ rendje: miután ők is kiválóan elvégezték
dolgukat, ők is mehetnek!
Valóban röhöghet a világ rajtunk! Tényleg megalázott nép
vagyunk! Emberi értékeket keresünk, de saját magunk szolgáltatjuk ki magunkat
önként és dalolva. Többre becsüljük az etikánál, az erkölcsnél az a kis pluszt,
amit anyagiakban a multik mézesmadzagként tartanak az orrunk alá, és közben nem
vesszük észre, ugyanabban az országban élünk, mint a letaszított, s ugyanabból
a fizetésből kell eltartani a letaszítottat, ha akarjuk, ha nem. Ezért mi
kapunk egy kis szabadságnak nevezett valamit!
Mi keresztények,
ily módon elmehetünk a Balatonra nyaralni…
