Röviden a lámaizmusról

A lámaizmus az ősi Indiából és Kína más területéről jutott el a tibeti nemzetiség lakta területekre.

A tibeti kormányzási piramis csúcsán az ország vallási és világi uralkodója Őszentsége a Dalai Láma áll. A tibetiek tehát vallásukat nem tibeti buddhizmusnak mondják, hanem lámaizmusnak. A dalai láma azt jelenti, hogy "a bölcsesség óceánja"; ezt a rangot Tenzin Gyadzo birtokolja, jelenleg ő a XIV. Dalai Láma.

A legmagasabb rangú ember midig Őszentsége, a Dalai Láma. Újjászületését mindig figyelemmel kísérik és különböző jelek alapján választják ki a „következő” dalai lámát. A folyamat neve: Kun dun. A dalai láma távollétében vagy gyerekkorában a Nemzetgyűlést (Gyaltsabot) és a régenst bízta meg a kormány vezetésével. A lámaista egyházban a dalai láma utáni legmagasabb egyházi méltóság a pancsen láma. A lámakolostorokban nevelnek fiúkból szerzeteseket. Mikor valaki láma lesz, mélységesen bölcs ember jelzővel illetik. A lámaistáknak nincs olyan konkrét istene, mint például a keresztényeknek, hanem valamiféle transzcendens erőt ismernek el az ok-okozat mellett, mely nem irányítja azt, hanem átfogja az egész világot, összhangban tartja a dolgokat, értelmet ad mindennek. Megjelennek a buddhizmusban is ismert különböző istenségek, de mégsem lehet ezt többistenhitnek nevezni, mert ezek a lények nem korlátlan erővel bíró mindenható istenek, hanem a görög vagy római istenekhez hasonlóak. Ezek a lények egykor élő emberek voltak, de olyan régen, hogy történetük már legendás. Úgy tartják, ők olyan magas szellemi szinten voltak, hogy nem születtek újra, hanem ott maradtak a szellemi világban, hogy onnan tudjanak segíteni a földi embereknek a tér és idő korlátjai nélkül. Ebben a szellemi-világban - úgy hiszik - vannak jó szellemek, démonok, haragvó istenségek. Ez a régi bon vallásból maradt a lámaizmusban. A démonok nem mások, mint saját magunkban lakozó rossz, negatív érzelmek: gyűlölet, irigység, féltékenység stb..

A lámaizmus igen halálközpontú. A tibeti buddhizmus arra próbál rávilágítani, hogy a halál tudatos és a világon a legtermészetesebb dolog. Nem az elmúlás jelképe, hanem egy sokat rejtő lehetőség a következő életre. A halál tehát csak egy pillanat. Az a lényeg, hogy hogyan éli meg ezt a pillanatot az ember. Az utána következő bardo állapot (köztes lét) két földi élet közti lét, melyben különböző feladatok előtt áll a lélek.  Fontos, hogy a halál pillanatában pedig ne legyen bennünk önsajnálat, aggodalom, félelem stb.

A lámaista ember életében a mantra nagyon fontos. Ez meditáció, a gondolkodás eszköze, a szellem szerszáma lehet egyetlen szótag, rövid kifejezés vagy a szent szövegekből vett rövid idézet. Tibetben és Nepálban van egy igen közismert mantra, ami már nyugaton is igen népszerű. Ez a könyörületesség mantrája: OM MANI PADME HUM [om mani peme hung] Ha ezt ismételgeti az ember, egyetemes szeretetet nyilvánít ki minden egyes élőlény iránt a világon. Tibetben és Nepálban ezt a mantrát úton-útfélen látni; imazászlókon, kövekbe vésve stb. Nagy jelentőséget tulajdonítanak még a mandalának is, amelynek jelentése: kör. Ez egy szent diagram, amelyet a meditáció pszichológiai térképeként használnak. Tibetben tekercsekre festik, vagy a földön színes homokkal készítik el, s később összesöprik, majd folyóba szórják.

A kínai han nemzetiség, és az indiai buddhizmus hatására a lámaista templomok nagy része a kínai han nemzetiség palotaépítészeti stílusának alapján épült.

A lámaista templomok általában monumentálisak, gerendái faragottak. Jó példa erre a Potala Palota, amelyben fényűzően, díszített csarnokok láthatók, és amelynek falait vörösre festették. A vörösre festett falak fehér vagy barna szalagokkal vannak díszítve, az ablakkeretek pedig feketére vannak festve. Mindez még titokzatosabbá teszi a tibeti lámaista templomokat.

A természet rendje!

Jó pár éve lakom már itt, és dohányozni kijárok az erkélyre, ennek a szokásomnak következménye, hogy megfigyelhetem azt a kis zárt világot, amelyet a házak mögötti parkolót övez.

Amikor ideköltöztem, még a rigók énekeltek, versengtek párválasztáskor, felszálltak az erkélyekre, megették a kitett almákat télen. Persze, az ürülék is itt maradt, bosszankodhatunk is miatta. De a tavasz mindig szép madárfüttyös volt éveken keresztül. Ebbe az idillinek kinéző világba azért egy hölgy személyében csak beleszólt az ember. Elkezdte a kóbor macskákat etetni, egy eldugott kis bokor alá helyezve az ételmaradékot. A jószívűségének köszönhetően a macskák elszaporodtak, és szépen lassan felfalták a madarakat mind egy szálig. Hát ilyenkor kerül dilemmába az ember! Tulajdonképpen természetkárosítást okozott azzal, hogy megsajnálta a kóborló macskákat. Azok pedig éltek a könnyű prédával, és az erkélyt sem szarják össze a madarak.

A napokban dohányzás közben aztán megint új dolgot fedeztem fel. Egy nyest vette birtokba a környéket. Gondolom, a hideg téltől való félelmében költözött be a városba! A könnyű préda ismét nagyobb ragadozót vonzott. Lassan, nyugodtan, de kiirtja a macskákat. Úgy hiszem, ha majd megszűnik a préda, a ragadozó is elmegy, így üresen marad a terület és a madarak újra birtokba veszik azt. Csak nyugalomban ki kell várni.

Íme, a természet rendje! Szabad e beleavatkozni? Vagy furcsa módon, de mindig megtörténik a körforgás?

Mihaszna mondatok és szókapcsolatok

Vannak mondatok, amelyekkel nemigazán tudok mit kezdeni. Elkezdem feljegyezni őket, s gondolom, bővülni fog a lista.

"Az események 360 fokos fordulatot vettek"

"220 fokos lejtőt rajzoltam."

"Rugalmas bio-kerámia"

Marcus Aurelius: Test, lélek, értelem (Részlet)

"Szeretnéd megtalálni a boldogságot?
Ha követed a józan ész szabályait, ha buzgón, határozottan, békés lélekkel azt teszed, amit a pillanat kíván, ha sem jobbra, sem balra nem téved el tekinteted, ha nem nézel maszkok után, és cselekedeteid összhangban állnak a természettel, ha minden szavad a hősi időket felidéző igazság nevében születik, ha semmit sem vársz, és semmitől nem remegsz  ha megőrzöd lelked és szellemed tisztaságát - akkor biztos lehetsz benne, megtalálod, amit annyira áhítottál: a boldogságot. Ebben senki meg nem akadályozhat."

Takarékoskodás

Egy ötforintosnak még persely értéke sincs!

Sajnálom a mai gyerekeket! Mit taníthat a szülő a takarékosságról?

Nemrégiben voltam egy bankban, ahol megkérdeztem, hogyan tudnám megtakarításomat elhelyezni, mert szeretném, ha kamatozna kicsit.

Majdnem hangos röhögéssel fogadtak. Aztán szépen kiszámolták nekem, hogy az összeg éves kamata meg az adó utáni levonásokból, ami marad, az eléri a 2000 Ft-ot.

Ennyit kamatozna egy esztendő alatt úgy fél millió forint egy bankban.

Ha most vennék egy malacperselyt, a gyerek takarékoskodna öt forintjaival, a persely mire megtelne, majdnem semmit nem érne... Talán egy fagyi még kitelne belőle.

Nézőpont kérdése...

„Az ember élete egyszeri, ezért sohasem fogjuk tudni megállapítani, melyik döntésünk volt jó és melyik rossz. Az adott helyzetben csak egyszer dönthetünk, s nem adatott meg nekünk egy második, harmadik, negyedik élet, hogy különféle döntéseinket összehasonlíthassuk.”

/Milan Kundera/