Jó pár éve lakom már itt, és dohányozni kijárok az erkélyre,
ennek a szokásomnak következménye, hogy megfigyelhetem azt a kis zárt világot,
amelyet a házak mögötti parkolót övez.
Amikor ideköltöztem, még a rigók énekeltek, versengtek
párválasztáskor, felszálltak az erkélyekre, megették a kitett almákat télen.
Persze, az ürülék is itt maradt, bosszankodhatunk is miatta. De a tavasz mindig
szép madárfüttyös volt éveken keresztül. Ebbe az idillinek kinéző világba azért
egy hölgy személyében csak beleszólt az ember. Elkezdte a kóbor macskákat
etetni, egy eldugott kis bokor alá helyezve az ételmaradékot. A jószívűségének
köszönhetően a macskák elszaporodtak, és szépen lassan felfalták a madarakat
mind egy szálig. Hát ilyenkor kerül dilemmába az ember! Tulajdonképpen természetkárosítást
okozott azzal, hogy megsajnálta a kóborló macskákat. Azok pedig éltek a könnyű
prédával, és az erkélyt sem szarják össze a madarak.
A napokban dohányzás közben aztán megint új dolgot fedeztem
fel. Egy nyest vette birtokba a környéket. Gondolom, a hideg téltől való
félelmében költözött be a városba! A könnyű préda ismét nagyobb ragadozót
vonzott. Lassan, nyugodtan, de kiirtja a macskákat. Úgy hiszem, ha majd megszűnik
a préda, a ragadozó is elmegy, így üresen marad a terület és a madarak újra
birtokba veszik azt. Csak nyugalomban ki kell várni.
Íme, a természet rendje! Szabad e beleavatkozni? Vagy furcsa
módon, de mindig megtörténik a körforgás?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése