Nemrég
beszélgetünk kollégákkal, hogy Kossuth Lajos széke a debreceni Nagytemplomban
van.
Mai
napig használható állapotban. Miből készült vajon? Milyen nemzeti tudat kellett
ahhoz, hogy egy szék kibírjon a szabadságharc után még két világháborút és
néhány rendszerváltást!
Bezzeg a
mai időkben minden miniszter első dolga, hogy új bútorral lepje meg magát.
Milyen kemény tárgyalások mehetnek a miniszterek szobájában, hogy ilyen könnyen
amortizálódik a bútor?
Persze,
ha a dél - koreai delegációval tárgyalnak, érthető, azok a képviselők saját
parlamentjükben is szét szokták törni a berendezést.
Talán
érthető a bútorcsere, hisz nálunk négy évenként van miniszter csere is. Vagy
vérmesebbek a szereposztó díványokon? Nos, nem vagyok gyertyatartó!
Kósa úr
is, mint polgármester építtetett egy jégcsarnokot Debrecennek. Az ötlet jó, sőt
dicsérendő, de az elmúlásnak építenek manapság mindent. Gyors építkezéssel
készült, így öt évenként fel kell újítani a műanyag burkolatot. Jól látszik a
munkán, csak legyen minél hamarabb kész, aztán csak lesz valahogy.
Azért az
dicsérendő, hogy nem a belvárosba épült meg, ahol is olyan épületek társaságában
lenne, amelyek több száz évre készültek.
Biztosan
a mesteremberekkel van baj, nem tudnak olyat tervezni és építeni, ami esetleg
száz évre készül.
Vagy
lehet, hogy mégis a politikusokkal van baj? Tudják, hogy négy év és menniük
kell?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése